Régimódi lány



Régimódi lány volt az Anita, hiába
könyörögtem: háljon velem.
Haza kellett érnie nyolcra, az anyuka
jól leszidta mindig, ha nem.

A kezét se foghattam meg soha, ha látták.
Koptattuk pedig sokat a járdát.
Nevetett rajtam
a kapualjban,
jaj, a régimódi lány.

Verset írtam hozzá, de azt is hiába,
nem ölelés, csak egy mosoly a hála.
Megőrjített engem
a szerelmem,
jaj, a régimódi lány.


Évek teltek el, de az egykori vágy, bizony,
kielégítetlen maradt.
Harmincéves lesz már az Anita lassan, de
megcsókolnom most sem szabad.

Mennyországot ígérnek a szemeid - ámde
minden szavad sötét pokolba ránt le.
Elkárhozott lélek:
alig élek.
Hej, te régimódi lány!

Könyörülj meg rajtam, az egekre kérlek.
Látod, milyen nagyon kívánlak téged.
Azt te se akartad,
hogy belehaljak.
Szeress hát, régimódi lány!


Ugrás a dalaim oldalára