Régimódi lány
Régimódi lány volt az Anita, hiába
könyörögtem: háljon velem.
Haza kellett érnie nyolcra, az anyuka
jól leszidta mindig, ha nem.
A kezét se foghattam meg soha, ha látták.
Koptattuk pedig sokat a járdát.
Nevetett rajtam
a kapualjban,
jaj, a régimódi lány.
Verset írtam hozzá, de azt is hiába,
nem ölelés, csak egy mosoly a hála.
Megőrjített engem
a szerelmem,
jaj, a régimódi lány.
Évek teltek el, de az egykori vágy, bizony,
kielégítetlen maradt.
Harmincéves lesz már az Anita lassan, de
megcsókolnom most sem szabad.
Mennyországot ígérnek a szemeid - ámde
minden szavad sötét pokolba ránt le.
Elkárhozott lélek:
alig élek.
Hej, te régimódi lány!
Könyörülj meg rajtam, az egekre kérlek.
Látod, milyen nagyon kívánlak téged.
Azt te se akartad,
hogy belehaljak.
Szeress hát, régimódi lány!
Ugrás a dalaim oldalára